November végén a néniről tanultunk, aki lenyelt egy csomó állatot:
A dalt Alan Mills kanadai folkénekes írta, a szövegét Rose Bonne, mindezt valamikor az ötvenes években, A szövege ugyan elég bizarr (egy néniről szól, aki sorban mindenféle állatot lenyel), de rengeteg benne az ismétlés, emiatt a gyerekek nagyon gyorsan megjegyzik.
Képkártyák segítségével gyakoroltuk az állatok neveit, emlékeztetőül egy játék, ide kattintva egy oldalt találtok, ahol az utasítások alapján kell a megfelelő állatra kattintani.
Eljátszottuk, hogy egyikőjük a néni, a többiek pedig az állatok. Elég száp szaladgálás kerekedett! :)
Az órát azzal kezdjük, hogy elénekeljük a Hello, hello, what’s your name című slágert.
A második órán azt a fura jelenséget tapasztaltam, hogy a gyerekek igen kreatív módon a saját nevük helyett mást mondtak, elég vicces volt a “my name is rendőrbácsi” és a “my name is csillógószivárványnapfénypóni” név, de volt még rengeteg hasonló.
Általában velem tart kollégám, Eddie, aki foglalkozására nézve medve. Be szokott bújni egy kendőbe a táskámban, így nem mindig ismerjük fel azonnal. Legjobb, ha alaposan megvizsgáljuk, ezzel gyakoroljuk a fület, az orrot, a szemet, megtanuljuk, hogy kell angolul hallgatózni, szagolni és megnézni valamit. Meglepő módon a gyerekek sokadszorra is elég nagyokat nevetnek a dolgon.
Eddie arra is ráveszi őket, hogy angolul kérdezgessék, hogy mi a neve, hány éves és hogy érzi magát aznap:
Bár már december volt, hó sehol. Azért mi tanultunk néhány mondókát a hóemberről, rajzoltunk digitális hóesést a didlr applikáció segítségével:
Természetesen el is játszottuk, íme egy kis hóemberke és egy nyuszi:
A karácsony közeledtével megnéztünk egy mókás mesét is:
És tudunk boldog karácsonyt kívánni! A képen a kis nyilakra kattintva egy-egy gyerek kíván boldog karácsonyt:
No comments:
Post a Comment