Gyümölcsszállító vonat

Ma megleptek a gyerekek, rettenetesen figyeltek! Egészen kizökkentem :D

Végigénekeltük a szokásos kezdő dalokat, aztán tisztáztuk, hogy milyen éveszakok vannak, és ezek közül mi is van most. (Ugye? Nem olyan egyszerű...)
Szóval az évszakok. (Legközelebb megbeszéljük az évszakokat Indonéziában is.)



Megállapítottuk, hogy tél van, ezért nem akar semmiképp felébredni a macim. Mad talán februárban kicsit kikukkant a barlangjából.
Ugyan klasszikus értelemben vett tél nincs, a megfázás, orrfújás azért időszerű. Tehát megtanultuk, hogy mit mondunk, ha valaki tüsszent, hogy mondjuk meg valakinek, hogy fjja ki az orrát.




Aztán csináltunk néhány nagymozgásos, körben végezhető mókát, például a Ring-o-ring-o-rosies:




A dal tradicionális brit gyermekdal, eredete elég morbid, ugyanis a középkori pestisjárványok idejében született, további információ itt.


Aztán nem maradt el a vonatozás, tanultunk egy dalt, benne gyümölcsöket:




És gyúrunk a februárra, amikor a maci felébred, összeraktunk egy macit:

Kezdjük a januárt pingvinekkel

Amikor a téli szünetben elkezdtem tervezgetni az órákat a következő pár hónapra, naívan azt gondoltam, hogy remek ötlet januárban a hóval, pingvinekkel és az alvó medvével foglalkozni, februárban az ébredező medvével, a földikutyával és a farsanggal, márciusban a virágokkal, a kerttel, parkkal, játszótérrel, áprilisban a húsvéti nyuszival, stb. Szépen el is kezdtem összedobni a Pinteresten a linkeket , de mindez igen ordas  naivitásnak bizonyult. Nagyon nem úgy néz ki, hogy mostanában itt tél lesz meg hó. Talán majd húsvétkor, mint tavaly? Akkor most cseréljem meg és most tanuljunk a nyusziról, Áprilisban pedig majd a húsvéti pingvinről?

A januári első óra földhöz ragadt módon mégis a hagyományos téli témákkal telt el.

Ezúttal a medvém nem jött, hiszen téli álmot alszik, helyette a képen látható gorilla bújt el a táskámban. Gorilla Jones a neve. Elég rossz a külseje, eredetileg egy plüssszivart szívott, de azt könyörtelenül eltávolítottam a szájából. Ő majd abban fog segíteni, hogy a gyerekek megtanulják, mit mondunk, ha valaki hapcizik vagy folyik az orra.

Néhány dal után, amihez gitárkíséret is volt, megszámoltunk minden lehetséges alkatrészt a gitáron, és az is elhangzott, hogy "the other way round." (Nos, néha véletlenül azon a felén kezdek játszani, ahol pont nincs húr. Remélem, hogy nemsokára már a gyerekek mondják, hogy "the other way round.")

Aztán szándékom szerint egy pingvin hadsereget kellett volna alakítanunk, ami spontán módon vonatozássá fajult, de sebaj :) Végül győzött a fegyelem (?:D%#@&??), imitáltuk, hogy mit tudnak és mit nem tudnak csinálni a pingvinek és mégis elénekeltük a pingvinkatonás dalt:

Aztán az iPaden végiglapoztuk és elolvastuk a mesét, ami Tacky-ről, a pngvinről szól, aki ugyan kissé  kilóg a sorból, de végül  ezzel menti meg a pinvinközösséget:



Tacky the Penguin from PPLD TV on Vimeo.

Aztán megpróbáltam a gyerekeket rávenni, hogy énekeljünk szörnyű módon, hogy elijesszük a pingvinvadásokat, de ez nem sikerül, nem is olyan nagy baj :))

November-december

November végén a néniről tanultunk, aki lenyelt egy csomó állatot:

A dalt Alan Mills kanadai folkénekes írta, a szövegét Rose Bonne, mindezt valamikor az ötvenes években, A szövege ugyan elég bizarr (egy néniről szól, aki sorban mindenféle állatot lenyel), de rengeteg benne az ismétlés, emiatt a gyerekek nagyon gyorsan megjegyzik.

Képkártyák segítségével gyakoroltuk az állatok neveit, emlékeztetőül egy játék, ide kattintva egy oldalt találtok, ahol az utasítások alapján kell a megfelelő állatra kattintani.

http://www.tinytap.it/games/g3z5/play/

Eljátszottuk, hogy egyikőjük a néni, a többiek pedig az állatok. Elég száp szaladgálás kerekedett! :)

Az órát azzal kezdjük, hogy elénekeljük a Hello, hello, what’s your name című slágert.

A második órán azt a fura jelenséget tapasztaltam, hogy a gyerekek igen kreatív módon a saját nevük helyett mást mondtak, elég vicces volt a “my name is rendőrbácsi” és a “my name is csillógószivárványnapfénypóni” név, de volt még rengeteg hasonló.

Általában velem tart kollégám, Eddie, aki foglalkozására nézve medve. Be szokott bújni egy kendőbe a táskámban, így nem mindig ismerjük fel azonnal. Legjobb, ha alaposan megvizsgáljuk, ezzel gyakoroljuk a fület, az orrot, a szemet, megtanuljuk, hogy kell angolul hallgatózni, szagolni és megnézni valamit. Meglepő módon a gyerekek sokadszorra is elég nagyokat nevetnek a dolgon.

Eddie arra is ráveszi őket, hogy angolul kérdezgessék, hogy mi a neve, hány éves és hogy érzi magát aznap:

Bár már december volt, hó sehol. Azért mi tanultunk néhány mondókát a hóemberről, rajzoltunk digitális hóesést  a didlr applikáció segítségével:

Természetesen el is játszottuk, íme egy kis hóemberke és egy nyuszi:

http://didlr.com/VsdDKV

A karácsony közeledtével megnéztünk egy mókás mesét is:

És tudunk boldog karácsonyt kívánni! A képen a kis nyilakra kattintva egy-egy gyerek kíván boldog karácsonyt: